Egy utazás előkészületei mindig nagy odafigyelést igényelnek főleg ha az ember 5hónapra megy a világ másik végébe. A tavalyi valenciai utam előtti hetek sem voltak éppen zökkenőmentesek viszont a mostani kiotói ösztöndíjas félévemet megelőző hetek és napok kifejezetten stresszesek voltak. Szeptember 9-re szólt a jegyem és ugyanazon a héten kellett teljesítenem a Pénzügyi Számvitel ZH-t illetve vizsgát is ami még az előző tanévből maradt hátra, egyéni tanrenddel vettem fel ugyanis a tárgyat az Erasmus alatt. Mivel nem tudtam bejárni az órákra a spanyolországi tanulmányaim miatt ezért Hodálik Norbert segítségét kértem, hogy elmagyarázza a Pénzügyi Számvitel rejtelmeit. A tárgy iránti rajongása miatt sikerült is a felkészítés és meglett mind a zh mind a vizsga. Mégegyszer köszi Norbi! A vizsga előtt viszont kaptam egy sms-t. A Japánt elérő Jebi tájfun miatt törölték a járatot amivel mentem volna 9.-én. Ennek megoldásában Nagy Ambrus az SZTE GTK nemzetközi Irodájának munkatársa volt segítségemre aki egy két óra alatt szerzett is nekem új repjegyet 12.-re és máris sínen voltak a dolgok. Az új jegyet sajnos még későbbi időpontra kellett tenni és így az eredeti 9.-i indulás helyett 13.-án indultam el és nem az eredeti reptérre Ószakába hanem a Japán fővárosba Tokióba. Az út egy átszállással Dubajon keresztül zajlott ahol a 8 órás várakozási idő jórészét alvással próbáltam eltölteni a mellékelt „nagyon kényelmes” székek egyikében.
Sajnos nem tudtam kimenni körülnézni a városba de a reptéren eltöltött pár óra is adott egy kis képet, hogy milyen lehet az Egyesült Arab Emirátusok fővárosa. A reptéren ugyanis mindenhol luxusboltok voltak, az ott vásárolt nyugta segítségével pedig egy ~50 milliós McLaren márkájú sportautót lehetett nyerni. Azért ez kicsit más mint az otthoni boltokban a pontgyűjtés.
Az nézelődés után a már előbb említett székben folytattam az éjszakát és reggel elindultam Tokióba ahova ottani idő szerint 23 órakor érkeztem meg. A megérkezésemkor sajnos már nem indultak sem vonatok sem buszok Kiotóba így reggel 9.-ig ismét csak alvással próbáltam meg elütni az időt kisebb nagyobb sikerrel.
A Japán gyorsvasúttal a Shinkansennel folytattam reggel az utamat Kiotóba ami 2 óra alatt teszi meg az 500 kilóméteres Tokió-Kiotó utat, és nem mellesleg 10 percenként indul. Amikor megérkeztem a vasútállomásra már a kollégiumi szobatársam Takachan várt engem és elkísért a szállásra. Az pedig, hogy hogyan teltek az első napok a városban és az egyetemen a következő bejegyzésből kiderül.